Szicília borai ritkán kerülnek az asztalra, ha valami olasz után ácsingózunk. Piemont és Toszkána boraira esik jó eséllyel az első választásunk, mint ahogy Észak-Olaszország jeleskedik a legtöbb DOC- és DOCG-területtel is. Velük szemben a déli szigeten csupán egy DOCG, a Cerasuolo di Vittoria található.
A borok többsége jó ideig nagyobb hozamra képes ültetvényekről export útján, sokszor folyóborként vándorolt a világ távoli, borban kevésbé erős szegleteibe. Ezzel szemben a közelmúltban a helyi borvilág összefogásának köszönhetően elindult egy Olaszország egészét véve is egyedülálló kezdeményezés. A szicíliai konzorcium, a helyi borszövetség, valamint olyan jelentős borpiaci szereplők, mint a nálunk is ismert és keresett Donnafugata és Planeta pincészetek támogatásával Szicília megindult a fenntartható borászkodás útján.
Főszerepben a fenntarthatóság
A Fondazione SOStain Sicilia néven létrejött egyesület büszke arra, hogy a szigeten mára több mint 30 ezer hektáron folyik organikus szőlőtermelés, amely Olaszország egészét véve a legnagyobb kiterjedésű ilyen terület. Az így megművelt szőlőből palackba kerülő tételek száma évről évre növekszik, a kemikáliák háttérbe szorításával pedig egyre inkább előtérbe kerül a terroir, amely Szicília egészét tekintve igen változatos, sokszínű. Érdemes is terroironként legalább két-három bort egymás mellett megkóstolni, mert markánsan kirajzolódnak bennük a közös karakterjegyek.
A legfelkapottabb fehér
Míg a Nero d’Avola megkérdőjelezhetetlenül a legkiemelkedőbb kék szőlő, addig a grillo a fehérek között tör a királyi babérokra. Ugyan chardonnay-val és az autochton catarrattóval is előszeretettel házasítják, a fajta önmagában is sokszínűségre képes. Acéltartályos érleléssel előtérbe kerül a fehér grépfrút, lime és a frissen vágott fű – amely szerintem már önmagában is elég hívogató –, ezt leginkább talán aperitifként érdemes elfogyasztani, de a fentebb emlegetett kardhalnak is kiváló társa lehet. Mindemellett nagyszerűen érlelhető, és számos borkészítési technológiára tökéletesen reagál: érleljük akár betontojásban, akár seprőn, a bor az évek elteltével mit sem veszít eleganciájából. Az érett tételeknél előtérbe kerülnek a füstös, csonthéjas jegyek, amelyeknek remek bázist ad a terroir adta szép ásványosság. A pasta con le sardéval tökéletes párost alkotnak ők ketten.
A leggyakoribb
Ugyan grillóval is lehet itthon is találkozni, ha találomra leemelünk egy bort a szicíliai részlegről, az minden bizonnyal egy Nero d’Avola lesz. Borásztól és borászati filozófiától függően számos stílusban készülhet, a végeredmény pedig sokféle: az egészen vékony vörösbortól az érett, testes szépségekig. Ízjegyeiben gyakoriak a fekete bogyós gyümölcsök, az eper és a cseresznye, valamint a fekete bors és a fűszeres főtt zöldségek. Intenzív, de soha nem esik túlzásokba a tanninok terén. A virágos aromakészlettel rendelkező Frappatóval partnerségben adja a már említett Cerasuolo di Vittoria DOCG-borait. Ha ételhez párosítjuk, érdemes itt is helyi specialitásokban gondolkodni: próbáljuk marharagu, esetleg bárányból készített piccata (gyakorlatilag rántott hús) mellé fogyasztani.
Szicília borai között számos autochton fajta található
Persze, Szicíliai borai nem fejeződnek be ennyivel, a számtalan autochton szőlőfajta – inzolia, lucido, cataratto, nerello mascalese, Perricone – mellett bordeaux-i fajtákkal és syrah-val is foglalkoznak itt a szigeten, én most zárszóként mégis egy másik jellegzetes bort szeretnék még kiemelni innen: ez az erősített vagy tisztán elkészített marsala, amely az azonos nevű kikötőről kapta a nevét. Friss gyümölcsössége mellett karamell, mazsola és füstös jegyek hódítják az arra kaphatóak szívét; aperitifként fogyasztva vagy valamilyen ricottás édesség (pl. cannolo) mellett pedig még szebben muzsikál.