A korabeli közösségi média fennmaradt cserépdarabjaira és történészek megrögzött kutatómunkáira alapozhatunk amikor azt mondjuk, hogy Calabria minden bortermelés bölcsője, olyannyira, hogy az első dicsőséges olimpikonok is már innen származó borokkal ünnepelték meg diadalaikat, vagy alkamasint hidratáltak. Ehhez képest a 19. században tomboló filoxéria járvány olyannyira megtizedelte az egykor nektárt adó szőlővesszőket, hogy a 20. században bevezetett olasz eredetvédelmi rendszerben a mai napig nem kaptak DOCG (Denominazione di Origine Controllata e Garantita) státuszt, csupán 9 DOC-t tudnak felmutatni. Igaz, a helyiek azt suttogják, hogy Cirò DOC-ből (alapítás éve: 1969) már nemsokára DOCG válik, amely ennek érdekében mindent meg is tesz: a szomszédos Melissa DOC-vel már közös Consorziót is jegyeznek.
Mindez azonban semmit nem változtat mindazon tényen, hogy az itt megtermelt borok 95%-a nem esik semmilyen szabályozás alá, sőt, a szőlők nagy részét Észak-Olaszországba küldik, hogy az ebből szűrt italokkal csillapítsák az asztali borok iránt fogékonyak szomját.
Calabriát két oldalról tenger határolja, a közepén pedig a Calabriai-Apenninek húzódnak végig, amely domborzati viszonyoknak jelentős velejárója, hogy találkozik a friss tengeri levegő a hegyi magaslatokkal – megjegyzem, a túlzott lekvárosodás elkerülése miatt a szőlőt is szívesen ültetik a tengerszint felett olyan magasra, amilyen magasra csak lehet, szüretkor pedig igyekeznek savra szedni. A meleg miatt a kék szőlő érzi itt magát otthon, így a megtermelt borok 70%-a vörös, a maradék fehér között pedig ígéretes édes borokat is találni.
Míg kék szőlőből a vélhetően sangiovese leszármazott gaglioppo adja 80%-ban a legkiemelkedőbb DOC, a Cirò DOC vörösborok alapját, addig a nomen est omen görög eredetű greco bianco, valamint a mantonico fajtákból remek fehér borok szűrhetőek – ez utóbbiakból ráadásul kiváló, toszkán passitókat megszégyenítő desszert borok, ugyanazon technológiai metódus (szőlő szárítása, majd a koncentrált bogyók préselése) alkalmazása alapján. Ne bolonduljon bele senki, de az előbbit Greco di Bianco DOC, az utóbbit (ami nekem ráadásul jobban ízlett) Calabria IGT-ként kell keresni.
Érdekel, miket láttam és kóstoltam Calabriában?
Görög hatás
Az, hogy Calabriában a bortermelés ilyen jelentőségre tett szert, nagyban köszönhető a görögöknek, akik az első szőlőtőkéket a csizma orrában elültették. És ha már elültették őket, hát a mai napig gondjukat is viselik, ugyanis még napjainkban is találni itt görög anyanyelvű falut! Az itteni görög kolónia fővárosát Bovának hívják; a nyelven túl őrzik hagyományaikat, tradicionális ételeiket is. A városka mindezen túl azért is jelentős, mert mellette terül el a Palazzi IGT, amely annak ellenére remek vörös- és rozéborokat kínál, hogy „csak IGT” (Indicazione Geografica Tipica) státuszúak.