A franciáknál, és az olaszoknál viszont pont fordítva alakult a dolog: nekik már volt saját eredetvédelmük, és ebbe integrálták az EU-s előírásokat. Náluk nincsen szükség felfutási időre, mert több évtized van ezen a téren mögöttük. Ekképpen már csak azért is jó tisztában lenni néhány alapfogalommal, mert megkönnyíti a borválasztást, vagyis azt, hogy ami a kosarunkba vagy az asztalunkra kerül, az valóban minőségi termék.

Kezdjük az elején: mit nevezünk eredetvédelemnek?

Összefoglalva

Az eredetvédelem három pillérre épül: földrajzi helyre, technológiai előírásokra és a minőség folyamatos ellenőrzésére.

Az olasz eredetvédelem alappillérei

A DOC jelentése: Denominazione di Origine Controllata, vagyis a borok ellenőrzött földrajzi helyről jöhetnek csak. A DOCG mozaikszó majdnem ugyanezekből áll össze, a G viszont azt jelenti, hogy garantita, vagyis nemcsak hogy ellenőrzött, de garantált. Azaz, sokkal több szigorú kritériumnak felel meg az adott termék, amelyek között a legfontosabb, hogy érzékszervi bírálat garantálja a borok minőségét. A DOC egyébként a DOCG előszobája, olyan nincs, hogy valaki egyből a csúcsra ugrik. Maga a szabályozás az 1960-as évektől kezdve létezik, és folyamatosan változik; teljesen felesleges tehát azt az elképzelést dédelgetni magunkban, hogy megtanuljuk az összeset, mert ahhoz, hogy etekintetben naprakész legyen a tudásunk, hetente böngészhetnénk az olasz borhíradót.

Egy példa

És ami megbonyolítja az egészet…

doc és docg borok eredetvédelem alapján

Miért jó?