Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Isztria #1 – Visszatérés a Paradicsomba

Itt a tavasz, irány Isztria! Korai indulással, késői érkezéssel akár egy hétvégébe is bele lehet szuszakolni egy kirándulást a félszigetre. 48 óra, három ország, még több kultúra és persze, az isztriai tavaszt idéző fehér, a malvazija, amivel nem lehet betelni! És, ilyenkor még nyaralók sincsenek... Szerencsés embernek tartom magam, mégha néha az érzések…

Read More

Piemonte #11 – A legjobb barolók, barbarescók és roerók nyomában

Maga a nebbiolo korábban már egy félmondatban taglalt tulajdonságai miatt fajtájából adódóan is rákényszerít a türelemre, a gondos DOCG szabályalkotók pedig szigorú előírásokhoz kötik, hogy hány hónap után szabad ezeket a borokat egyáltalán piacra dobni. Ezen hónapok számában pedig mérvadó szerepet játszik az az idő, amelyet a bornak kötelezően hordóban kell eltöltenie.    Piemonte #10…

Read More

piemont nebbiolo ültetvény

Piemonte #10 – Időutazás az instant rögvalóság helyett

A 2000-es évek elején jelent meg Stahl Judit Gyorsan, valami finomat című szakácskönyve, amely azt ígérte, hogy a receptekkel bárki mindössze 35 perc leforgása alatt kiváló ebédet tud az asztalra tenni. Szűk egy évtizeddel később Jamie Oliver ezt az időhosszt kevesebb mint a felére csökkentette. Eközben persze az internet sem szunnyadt, a felhorgadó digitális valóságban…

Read More

Friuli #3 – Vissza Udinébe: vacsora Frednél

Ha a ködös Albion szófordulatot nem sajátították volna ki maguknak a britek, azt hiszem, Udine és környéke is pályázhatna erre a dicső címre. A helyiek viszont ahelyett, hogy sajnálkoznának, és magukba gubóznának otthonukban, hogy valamilyen gagyi Netflix sorozat bámulásával csepegtessenek instant jókedvet otthonukba, léptek egy merészet, és telipakolták árkádokkal a belvárost. Így, gyakorlatilag az esernyő…

Read More

Friuli #2 – Sonkázunk és végünk

Folytatom. Ott hagytam el valahol magunkat, hogy egy hosszú, utazással tarkított nap végén térdig gázoltunk a különböző buborékokban és tettem újra fogadalmat, hogy egyszer nyitok én is egy ilyen borbárt, ahol a különböző buborékok pohárral lesznek kaphatók – és most nemcsak Kreinbacherről és Sauskáról beszélek, hanem olyanokról, amelyekről ezidáig még én sem hallottam. Felfedezésre váró…

Read More

Friuli #1 – Mit csináljunk Udinében?

Az ember ugye mostanában többségében csak álmosan pislog bele a januári horizontba. Oda, ahol a december végi, év eleji fogadkozások –, hogy majd idén minden máshogy lesz, meg szebbé tesszük a világot, és hasonszőrű gondolatok – hajója mostanra nemhogy zátonyra futott, hanem már el is süllyedt. Kapargatjuk a zúzmarát, tekergetjük a radiátor gombját, irigykedünk FB…

Read More

Szicília #2 – Csúcsvörösök egy szövetkezeti pincészettől

Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy az emberek annak hallatán, hogy "szövetkezeti pince" itthon reflexből mondják azt, hogy köszönöm, inkább nem. Pedig, ha igazán belegondolunk, ha egy borász számtalan kistermelőtől kap féltve őrzött szőlőtőkékről szüretelt termést, ott azért van helye a játéknak. Pláne, ha a féltve őrzést szakértő szemek is felügyelik. Szicília #1…

Read More

Szicília #1 – Pálmafák a szőlőben

Előbb vagy utóbb minden valamire való utazó eljut arra a gondolatra, hogy el kellene látogatni Szicíliába. Persze, ha tapasztalt utazóval állunk szemben, akkor feltételezhető, hogy ilyen elmélkedések nem a nyár közepén realizálódnak, amikor a mostani klímaváltozásnak köszönhetően már nem hogy a 40, de inkább az 50 fokot nyaldossa a hőmérő higanyszála. Az október-november viszont príma…

Read More

Itthon #3 – Vulkánok földjén

Persze az ember vágyakozik, lehetőleg mindig valahova el. Mondjuk Olaszországba. Ha megkérdeznék, hogy tessék, itt van egy millió forint, költsd el, akkor vajon mit mondanék rá, hova mennék? Naná, hogy én is rávágnám Toszkánát, vagy, ha éppen tömegiszonyatosabb napomat élem, akkor Umbriát, ahol egyébként még sosem jártam. Pedig néha éppen elég csak a szomszédba átmenni. …

Read More