Másodjára voltam San Gimignanóban vernacciákat kóstolni, úgyhogy már sokkal magabiztosabban mozgok ebben a témakörben.
Húszévesen még gondolkodás nélkül vágtam új kalandokba, ma viszont sokkal körültekintőbb vagyok. Mérlegelek. Az új évjáratos vernaccia di San Gimignanók kóstolójára nem elsőre mondtam igent, viszont örülök, hogy így történt: mindig könnyebb másodjára (harmadjára, sokadjára) eljutni valahova, ahol így már kicsit könnyebben mozog az ember, mint amikor először lép ki a komfortzónából. Több ismerős címke, több ismerős arc: észrevétlenül suhan el a sajtóútra tervezett négy nap – amiből kettő gyakorlatilag utazással telt.
Első nap: megérkezés
Budapest – Svájc – Firenze – várakozás és a két órás autóút. Ezúttal San Gimignano főterén a Cisterna Hotelben kaptam szállást, ahol a szobámból nyíló kilátás kárpótolt az utazásból eredő kellemetlenségekért. Vacsorára igyekezvén belefutottam egy régi, igen kedves ismerősömbe, így fel sem tűnt, hogy nem a nekem dedikált étterembe tértem be, hanem egy másik, rutinosabb vernacciás sajtóutasoknak foglalt helyre, a Michelincsillagos helyett. Toszkánában valahogy ezt sem bánja az ember. Meg aztán a társaság is kárpótolt, és örültem, hogy nem nekem kell bort választanom: a visszajáró vernacciások biztos kézzel találták meg a legjobb palackokat.
Második nap: vernacciák vakon
Ehhez kell némi rutin. Az ember odamegy reggel egy (sok) nemzetközi borítésszel telített terembe (vagy igyekszik előttük odaérni, mert itt kivételesen nem az utolsó sor a legjobb hely), majd kap egy dedikált sommelier-t, akivel mindenféle bevezető nélkül kell megtalálni a közös nyelvet, és egyfajta szimbiózisban, szavak nélkül is megérteni egymást. Megértetni magam.
A nekem jutó középkorú férfit magamban Jason Stathamnek neveztem el, mert oldalról teljesen úgy nézett ki, mint a semmitől vissza nem riadó akcióhős, és gyorsan rájöttem, hogy a mosoly lesz a kettőnk gyümölcsöző kapcsolatához vezető út. Mármint az én szemszögemből, mert Jason ismeretségünk néhány óráját természetesen izomból hozta le, szorgalmasan töltötte a palackokat anélkül, hogy megszólalt volna. 54 új évjáratos vernaccia, majd a végére 4 vörös jött a sorba: 40-nél fáradtam el, de egy rövid szünet után örömmel konstatáltam, hogy sikerült 58 borjegyzetet lekarcolnom.
Ezek mostanára megtalálhatóak itt is:
Harmadik nap: 3+1 pincészet San Gimignanóból
A vakkóstolót mindig a szükséges rossznak érzem ezeken a sajtóutakon, mert nehéz feszített figyelem mellett síri csöndben több tucat bort egymagamban végigmustrálni anélkül, hogy észrevételeimet bárkivel megvitathatnám – de kétség sem fér hozzá, hogy ez a legjobb módja annak, hogy az ember annyi termelőt és bort megismerjen, amennyit csak tud. A pincelátogatás ezzel szemben egy sokkal lazább esemény: ezúttal kiscsoportokba osztva kerestünk fel társaságonként három pincészetet.
Az első állomás a Signano borászat volt, ahol a pincemester a La Lastra pincészet fiatal képviselőjével karöltve töltötték boraikat a poharainkba. Míg az előbbi már több mint 60 éve jelen van Toszkánában, a másik csak 40 éve készít borokat, illetve nemcsak azokat, hiszen olivával és sáfránnyal is foglalkoznak. Egyikük sem nagy, méretük ellenére viszont komoly szortimenttel rendelkeznek: érdemes új- és régi évjáratos vernacciákat is egymás mellett megkóstolni náluk, csakúgy mint acéltartályban, illetve hordóban érlelt tételeket.

A Poderi Arcangelo többgeneriációs agriturismójába csak megérkezni kell: kültéri medencétől az étteremig, értelemszerűen a borokig, pezsgőig, olivaolajig, saját termelésű mézig mindent házhoz kapunk – és persze magát a “házat” is, hiszen szálláshellyel is rendelkeznek, a panoráma itt tényleg már csak a felár nélküli extra. Aki pedig a dolce far niente életérzés gyakorlásánál izgágább nyaralásra vágyik, bátran iratkozzon be hozzájuk egy főzőkurzusra. Alfredo kedvessége, szerénysége, maga a hely engem levett a lábamról, így bátran ajánlom őket az agriturismók szerelmeseinek.

A Fattoria di Fugnano borászatba nem először látogattam el, és nem először vett le a lábamról Laura vehemenciája, precíz borai, életszeretete. Édesapja korai elvesztése után ügyvédi pályáját hátrahagyva érkezett meg Toszkánába évekkel ezelőtt, hogy az akkori divattól eltérően nőként vigyen sikerre egy borászatot. Kőkemény munka, áldozatokkal teli életpálya, szicíliai gyökerek: akik a jó borok mellett az inspiráló emberi történetekre is fogékonyak, semmiképpen se hagyják ki a borászatot!
Ha kedvet csináltam, hasonló élményekért ajánlom San Gimignano borfesztiválját: a Regine Ribelle tökéletes kiindulási pont az ismerkedéshez!



