Kivételesen nem január végén, hanem decemberben láttak napvilágot Piemont legújabb évjáratú csúcsborai, lássuk, ki hogy teljesített!
Aki követ már egy ideje, biztosan tudja, miről van szó; az újak kedvéért viszont következzen a cikk előtt egy kis fogalommagyarázás. Ha azt mondom, hogy olasz csúcsbor, a legtöbb hazai fogyasztó alighanem a toszkánokra gondol – amivel nem is téved nagyot, hiszen a taljánok legnagyobb hírnévre szert tett borai bizony onnan kerülnek ki –, azonban nagy általánosságban ez a kategória leginkább Piemont borait foglalja magába. Jól tükrözi ezt az állítást ezen boroknak az árai, de ha kicsit utánajárunk a dolognak, azt is láthatjuk, hogy Olaszország egészét véve itt a legmagasabb a szőlőtermő-terület ára – toszkán ciprusok ide vagy oda.

Ezek a csúcsborok pedig egytől egyig nebbiolóból készülnek, viszont ritkán találjuk meg őket ezen a néven a polcokon (amennyiben mégis, úgy nem csúcsborokról van szó, de erről picivel később írok). Helyette a borvidékekről nevezték el ezeket az eredetvédett, s ezáltal természetesen DOCG kategória alá eső tételeket: eszerint lehet egy nebbiolo alapú csúcsbor Barolo, Barbaresco vagy Roero. Kóstolásra nem feltétlenül mondja meg a gyanútlan fogyasztó, hogy melyik melyik: azonban érdemes megjegyezni, hogy a földrajzi különbségek mellett a szigorú előírások is mások az egyes borféleségek viszonylatában. Mint az az olaszoknál megszokott, a hosszabb ideig hordóban érlelt tételeket riserva felirat jelöli, eszerint a Barolo, Barbaresco és a Roero is kaphat akár Riserva utótagot is. Magától értetődően ezek a borok jóval vastagabbak, testesebbek, tanninosabbak mint a “Riserva-mentes” tételek. Itt már tényleg a borok csúcsairól van szó, amelyet jellemzően inkább elrak az egyszeri fogyasztó, mert hiába van piacon, nem ritkán sok-sok évre van még ahhoz szükség, hogy kiteljesedjenek, összesímuljanak bennük az ízek.

A nebbiolo sokszínűsége
Ez egyébként azért is érdekes, ugyanis maga a nebbiolo szőlőfajta, ha nem lát túl sok hordót, kiváló bisztróbor kategóriát is tud adni: jóivású, filigrán, mind szerkezetben, mind aromáiban is nagyon hasonlít a pinot noirhoz; olyasmi, amiből gyorsan kér az ember még egy pohárral. Láttam már Barolón nevelkedett feketeöves fogyasztót nebbiolón úgy meglepődni, hogy egyből elutazott Piemontba feltérképezni ezt a számára új világot: szó ami szó, ennek a filigrán, könnyed vörösnek mintha nem sok köze lenne a Barolók, Barbarescók és Roerók világához – és ez adja a szőlőfajta egyik szépségét. A másik pedig, hogy hiába a mai fogyasztói ízléshez viszonyítva mindenképpen túlzó hordóhasználat, a Barolók, Barbarescók és Roerók akár parcellánként is más és más karakterjegyeket tudnak felmutatni.
Néhány éve fogalom már Piemontban az MGA, vagyis a kisebb földrajzi egység használata: eképpen a bor elnevezései gyakran tükrözik, hogy pontosan honnan is jött le a szőlő. Néhány híresebb MGA: Serralunga, La Morra, Verduno, Novello. Ezeket nem kell megjegyezni, azonban ha egy bor ízlik nekünk, érdemes: nagyon-nagyon sok termelő van ugyanis Piemontban, így borlapról sok esetben könnyebb MGA alapján az ízlésünkhöz közelebb eső bort választani. A másik ilyen érdemes megjegyzendő dolog pedig az évjárat, hiszen nagyon nem mindegy, hogy jó vagy kiváló évből választunk bort.
Az új évjáratú nebbiolók kóstolóján, vagyis a Nebbiolo Primán ezúttal a 2021-es, 2022-es és 2023-as borok kerültek pohárba.

2021, 2022 és 2023
Barolo 2022: Egy forró és korai évjárat szülöttei. A borok a vártnál korábban mutatnak érettséget; a hangsúly itt a precíz szüreti időponton és a kíméletes feldolgozáson volt, hogy a tanninok ne váljanak szárítóvá.
Barolo Riserva 2020: Egy klasszikusan kiegyensúlyozott, jó évjárat. A 2020-as év mérsékelt nyara és a hosszú érési időszak elegáns, harmonikus és jól strukturált Riservákat eredményezett, amelyek most kezdik megmutatni valódi mélységüket.
Barbaresco 2023 & Roero 2023: A “frissesség éve”. A 2022-es aszály utáni fellélegzés: ezek a borok vibrálóak, tele vannak piros bogyós gyümölcsökkel és virágos aromákkal, rendkívüli ihatóságot ígérve.
Barbaresco Riserva 2021: Sokan ezt tartják az évtized egyik legjobb évjáratának. A kiváló fenolos érettség és a hűvösebb éjszakák miatt ezek a Riservák komoly tartással, mély aromatikával és hatalmas érlelési potenciállal bírnak.
Roero Riserva 2022: Ebben a kategóriában látszott leginkább a termőhely ereje; a homokos talaj és a dűlők adottságai segítettek ellensúlyozni a 2022-es hőséget, így a borok megőrizték ásványos karakterüket.



