Észak-Macedóniában már a római kortól kezdve foglalkoznak bortermeléssel: a gazdag történelem és a szőlő tehát adott, amelyhez megvan a megfelelő tudásuk is. Elhelyezkedés szempontjából a terület egy szélességi körön található Bordeaux-val és Toszkánával, északról kontinentális, míg délről mediterrán klíma öleli körbe – így elnézve a termesztett szőlőfajtákat nem csodálkozunk, hogy sok helyen felbukkan a merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon vagy éppen a sangiovese.
Azonban ezek nagyon elenyésző mennyiségben találhatóak meg itt az autochton vranec mellett, amely több mint 2/3-át teszi ki az összes ültetvénynek. Így az itt található borászatok portfóliójában is érdemes az ebből a szőlőfajtából készített borokat előnyben részesíteni fajtaborként és házasításokban egyaránt.
Maga a „vranec” szó fekete lovat jelent, a szőlő maga is hajlamos sötét színű bort adni. Karakterében a fekete bogyós gyümölcsök sokszínű kavalkádja mellett főszerepet kap még a csoki, a kávé és a különböző fűszernövények; jól érlelhető. Határozottan nem a könnyű testű vörösborok kedvelőit szólítja meg – na de egy ilyen országban, ahol jelentős mennyiségű vörös hús fogy, természetesnek is mondható, hogy ahhoz illő borokat érdemes készíteni.
A bort szimbolizáló fekete ló egyaránt megtestesíti a sikert, a hatalmat és a szőlőben rejlő hatalmas potenciált. Az északmacedón gondolkodás egyszerű: ha már nekik ennyi van belőle, akkor érdemes ezzel debütálni a borvilág porondján – és ha már a szomszédoknak, úgy mint Montenegro vagy éppen Koszovó is van, no meg a történelmük, sőt a nyelvük is egy tőről fakad, akkor érdemes együtt kiállni a nagyszínpadra, így nem ritka, hogy a borkiállításokon is egy fedél alatt találjuk meg őket.