Régen nem voltam nemzetközi borversenyen borbíra, így már ezért is örültem, hogy pár évnyi kihagyás után újra meghívót kaptam a Concours Mondial du Bruxelles borversenytől.

Maga a borverseny a Decanter szintjére pozicionálja magát. Mintaszámban, és megjegyzem, árban is ott vannak; csak míg a Decanteren egy ültőhelyükben (egy hét alatt kb.) bírálják el a beküldött borokat, addig itt több szekcióra bontva történik meg mindez. Mindjárt továbbmegyek, csak ezen a ponton szeretnék egy fontos dolgot megemlíteni: a borversenyekre a borászatok, ritkábban a kereskedők küldik be a borokat. Ha azt látjuk, hogy egy pince még sosem nyert semmit a boraival, nem jelenti feltétlen azt, hogy minőségben nincs ott a helye a legjobbak között – lehet csak soha nem mérette meg magát.

A világ legnagyobb borversenyeire idén 100 ezer forint nettó a mintánkénti nevezési díj, így szegényesebb cash flow esetében érthető módon nem azon lesz a fókusz, hogy a borász benevezze valamelyik tételét egy borversenyre. Vannak egyébként, akik elvből nem neveznek, és vannak, akiknek már nincs szüksége erre a plussz marketing erőre (pl. Szepsy). És a kétkedőknek pedig a legjobb példa nálam mindig a St. Andrea: a Decanter borversenyen bekerültek a legjobb 50 közé, egyből felfigyelt rájuk a szakma, és egymásnak adták a kilincset náluk a világ legnevesebb borítészei, amivel egyből egy áremelést is kiválóan meg lehet már indokolni. Vissza a Concours-hoz.

A világ egyik legtrendibb szőlőfajtája

A fentebb említett több szekcióból az egyik a Sauvignon Blanc, az én meghívóm is most erre szólt. Magát a versenyt nem kell túlmagyarázni. A világ számos szegletéből érkező fajtabort szemléz a zsűri, jellemzően 5-8 tételszámmal bíró úgynevezett fligh-okra bontva vakon (egyedül az évjáratot látjuk, illetve hát ez esetben a fajta adott volt): ezeknél a közös nevező többségében az azonos termőhely. Több zsűriasztal van, egy ilyen asztalnál pedig 5-6 különböző országból, sokszor különböző szakmákból érkező bíra értékeli a borokat: először mindenki pontoz, jegyzetel, majd az egyes pontszámok végeztével a társaságból kinevezett tapasztalt zsűrielnök megmondja az átlagpontszámot, és jöhet az eszmecsere. Ez utóbbi az egyik oka annak, amiért szeretek borversenyeken zsűrizni: ilyen típusú tapasztalatcserére nem minden nap van az embernek lehetősége. A másik ok pedig nyilvánvaló: olyan borokat tudok egy borversenyen megkóstolni, amelyeket máshol nem igazán van vagy lenne alkalmam.

Nagyon szeretem a sauvignon blanc-t – ez az a mondat, amelyre a feketeöves borsznobok egyből felhúzzák a szemöldöküket –, mert rendkívü sokoldalú fajtának tartom. Lehet könnyed, filigrán, eltekintve az alkoholtól olyan mint egy limonádé: ha valaki még életében nem kóstolt jó bort, egy precízen elkészített friss sauvignon-nal egyből megérti az ebben a világban rejlő csodát. És, kellő odafigyeléssel, kifinomult hordóhasználattal, több évnyi türelemmel lehet belőle csodás komoly fehérborokat is készíteni – az meg tényleg csak a cseresznye a torta habján, hogy olyanokat, amelyek adott esetben a termőhelyet is visszaadják.

Horvátországban is készítenek sauvignon blanc-t: a Medimurje borvidéken a kiemelt szőlőfajta azonban nem ez, hanem a furmint, vagy ahogy ők hívják: pušipel


Trópusi gyümölcsök, citrusok, csalán, spárga, jázmin, egres: tipikus sauvignon blanc aromák, amelyek egy friss, reduktív (ún. technológiai) borból úgy kiabálnak, hogy nem tudnék még egy ilyen vakon is 100% biztossággal felismerhető szőlőfajtát mellé tenni. Ha az újvilágból jön – és sokszor jön onnan – ezekhez csatlakozik egy nagyon erős zöldpaprika íz (leszámítva Dél-Afrikát, ők valahogy mintha megrekedtek volna Európa és a világ többi része között a borkészítésben, nagyon nehéz vakon megmondani, hogy ez Dél-Afrika vagy éppen Franciaország).

Néhány hónapos seprőn tartásból a frissességet kiegészíti egy kis krémesség, teltebb kortyérzet; termőhelytől függően jöhet ásványos, minerális karakter is mellé – hordóból pedig természetesen tanninok. Magas savai nem engedik elkószálni a túlburjánzó aromatikát, megfenyítik a cukrokat: egy kellő odafigyelés mellett készített sauvignon soha nem lesz gejl; megkapó bájának mindig lesz egy határozott gerincessége is. Aromatikus szőlőfajtaként szerintem a pezsgőkészítés belőle tévút: de nyitott vagyok etekintetben, lehet rámcáfolni!

Ausztriában érdemes minden sauvignon blanc-nal kapcsolatos előítéletet félretenni

Innen jönnek a legszebb borok

A magas savak persze azt is jelentik, hogy nálunk nem ok nélkül foglalkoznak kevesen a szőlőfajtával: a sauvignon ugyanis kifejezetten a hűvösebb éghajlaton teljesít jól, a meleg kiöli belőle a gerincet, a friss aromatikát. Elkeserédesre semmi ok: a világ egyik legtrendibb szőlőfajtájáról van szó, így itthon akár a hiper-szuperek polcairól is beszerezhetőek az etalonnak számító új zélandi sauvignonok, ráadásul import áruhoz képest meglehetősen baráti áron. Aki pedig készen áll arra, hogy komolyabb fajtaborokba is belekortyolna, üljön autóba: néhány órára fekszik tőlünk az érlelt, hordózott sauvignonok etalonjának számító Steiermark, ami egyébként önmagában is elég gyönyörű vidék, de turistákra, borturistákra is készen állva várnak.

Steiermark


Ezek az etalon osztrák borok a Concours flight-jaiból is könnyedén kiszúrhatóak voltak vakon: német és osztrák zsűritűrsaim is már illatból megmondták a termőhelyet. Hasonlóképpen, a füstös, minerális karakterre egy emberként tippelték a borítészek Loire-t, és néztek tanácstalanul a dél-afrikai flight esetében. Számomra egyértelműen pozitív meglepetést hozott Steiermark déli része: a borvidék másik felét birtokló szlovének a sógorokhoz hasonlóképpen jól értenenek a precíz borkészítéshez. A három napos intenzív kóstolás végén az utolsó flight hozta el a legnagyobb flow-élményt: az északolasz Alto-Adige tette ezúttal a legmagasabbra a lécet – nálam legalábbis biztosan.

Nagy élmény komoly szakemberekkel együtt bírálni. A velem szemben ülő osztrák kolléga például 25 éve értékeli a stájer sauvignonokat, az egyes borok pontszámaihoz fűzött utólagos kommentjeiből sokat tanul az ember


A mi poharainkba nem került ezúttal sok újvilág, de a teljesség kedvéért írom, hogy Chile és Argentina magasabban fekvő területein is egyre sűrűbben zöldel a sauvignon, illetve Mexikó is próbálkozik néhány éve már ezzel a fajtával. Legfrissebb sauvignon blanc-os hírek, illetve pontszámok elérhetően a CMB Sauvignon Blanc Selection oldalain.