Eleinte a boronként változó, sokszor merész, és nem ritkán Paintben felkarcolt címkéikkel hívták fel magukra a figyelmet. Ma már – amiben nagy köszönet van a natúrboros mozgalomnak – a szemünk sem rebben, ha a borról egy zsiráf vagy egy graffitizett mopsz néz velünk farkasszemet. Túl a dizájnon, a Villa Sandahl többszörösen letette a névjegyét, és ha valaki kiváló rajnai rizlingeket keres idehaza, biztos, hogy az elsők között gondol rájuk. Portfóliókóstolón jártam.
Csinos, majdnem minden esetben hármas flightokban összeállítva összesen 14 rajnai rizlinget kóstoltunk meg a minap a budapesti Ida Bisztróban megtartott Villa Sandahl portfóliókóstolón; miközben Palkó Zsolt főborász beszélt a szüreti időpontok kiválasztásáról, a különböző mustfrakciók jelentőségéről, az évjáratokról, a csapadékmennyiségről és a hőösszegről.
Zsolt már jó pár éve szegődött el a Badacsonyi borvidéken található Villa Sandahl kötelékébe, ahol előzőleg olyan helyi borszaktekintélyek bontogatták szárnyaikat, vagy éppen kamatoztatták a máshol megszerzett tudásukat, mint Földi Bálint (ma saját néven jegyez pincét, illetve a Sabar borai mögött is ő áll), vagy éppen Bakó Ambrus (jelenleg több pincészetnél szaktanácsadó). A sors érdekessége, hogy Palkó Zsolt saját neve alatt palackozott borait pont másfél héttel korábban kóstoltam – természetesen ott is volt a sorban rajnai rizling, és bár mindegyik bor teljesen rendben volt, a rajnain érezni lehetett, hogy magabiztosabb kezek egyengették az útját.
A Villa Sandahl borait mustrálva pedig kétség sem férhet hozzá, hogy Zsolt belenőtt az egyébként svéd testvérpár által működtetett borászatnál örökölt kabátba: precíz, fajtajelleges, az én ízlésemhez közelebb álló, kevésbé túlcsorduló maradékcukros borok kerültek a pohárba.
A Villa Sandahl 2004 óta készít bort a Badacsonyban: a svéd testvérpár és családja egy magyarországi látogatás alkalmával döntött úgy, hogy itt alapít borászatot. Bár ma már kizárólag rajnai rizlinget dolgoznak fel: az évjáratok, a dűlők és a különböző mustfrakciók, illetve a friss és palackérett tételek miatt boraik változatos képet mutatnak.
Rajnai rizling a Badacsonyi borvidéken
Néhány éve már egy borpiramisban helyezi el a Villa Sandahl a tételeit: a Solid Ground adja az alap birtokborokat, a Rare Peak a dűlőszelektált, első mustfrakcióból (első préselés, tisztább, jóval kevesebb fenolos jeggyel, mint a későbbiek) kikerülő házasítások fantázianeve, míg a Mid Range – nomen est omen – a kettő között foglal helyet. A kóstolósort értelemszerűen ezen hármas alapján állították össze, és nem mondom, hogy nincs közöttük különbség, számomra talán mégis kevésbé volt markáns ez a vezérfonal, mint az egyes évjáratok lenyomata a pohárban.
Aki esetleg nincsen tisztában a rajnai rizling lelkivilágával, annak írom, hogy egy meglehetősen későn érő fajtáról van szó: a Villa Sandahlnál idén például akkor kezdték csak el a szüretet, amikorra a többi badacsonyi pincészet már lassan az erjedést is maga mögött tudhatta. Ez általában egyet jelent azzal, hogy a szeptemberi esőzéseknek, s ezáltal a rothadásnak és a száraz borok esetén szerintem kevésbé kívánatos botritiszesedésnek eléggé ki van téve a szőlő, így a préselést alighanem nem kevés válogatás előzi meg, hogy a borban ennek semmi lenyomata ne legyen. A késői érés persze azt is jelenti, hogy a nyári nagy meleget sem viseli jól a rajnai, és mivel a fajta egyik meghatározó karakterét a magas savak adják, a nappali és az éjszakai jelentős hőmérséklet-különbséget igencsak preferálja – ebben a Badacsonyi borvidék azért nemigen említhető egy lapon Mosellel, Wachauval vagy éppen Elszásszal, ahonnan a nagy világetalon rizlingek kerülnek piacra. A Villa Sandahl esetében valamiért, mindennek a dacára mégiscsak működik a szőlőfajta.
A fenti karakterisztika tudatában érdekes, hogy a kóstolón a 14 borból a legközkedveltebbek pont a 2022-es évből kerültek ki, amikor a nyár kifejezetten csapadékszegény, meleg és aszályos volt, majd augusztus végén, szeptemberben megérkezett a várva várt csapadék: vagyis nem éppen a legideálisabb rajnai-érlelő meteorológia következett be. Bár, ahogy sokszor mondják a borászok: ideális évjárat nem létezik; és úgy látszik, a Villa Sandahl rajnaija jól adaptálódott az évek során a helyi klímához. Ilyen előzmények után pedig tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy az idei, a 2022-eshez hasonlóképpen alakuló 2026-os évjáratból majd milyen borok készülnek náluk.
Kedvencek a sorból
Roses Darling, Mid Range, 2022

Intenzív illattal indít, benne alma, körte, citrusok és puha, púderszerű parfümösség. A korty többrétegű, gazdagon telepakolva egzotikus gyümölcsökkel: kivivel, ananásszal, licsivel és lime-mal, a lecsengésben pedig zöld alma és tűzkő.
Golden Moments, Rare Peak, 2022
Telt, öblös illat mézzel, zöld almával, fehér húsú grépfrúttal. A kortyban kifejezetten magas savak viszik a prímet, ellensúlyozva a 6 körüli maradékcukrot, benne izgalmas narancslekváros, citrusos jegyekkel, fehér liliommal, ibolyával, fehér borssal. A lecsengésben egész méhraj veszi körül a mézes édességet.
Evergreen, Rare Peak 2022

Nevével ellentétben abszolút nem zöld: intenzív illata tipikusan rajnais, körtés, trópusi gyümölcsös, amely a krémes kortyban is visszaköszön. Mangó és ananász násza mellett bortól szokatlanul szőlős tónusokkal, összességében édesebb tónussal – igaz, itt már átlépi a 6-ot a maradékcukor, míg a sav marad alatta –, jól integrált alkohollal, amire szükség is van.
A kóstolón a Villa Sandahl meghívásából vettem részt, a vélemény a sajátom.



