Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Calabria 3# – Olajbiznisz vol.2

Reményeim szerint az előző blogbejegyzésemmel sikerült egy kicsit felcsigáznom a lelkes olívaolaj-imádókat annyira, hogy tovább merüljünk a sárzöld tenger mélyébe. Mint ahogy a pinot noirnak és a cabernet franc-nak is különböző aromajegyei vannak, így van ez az olívabogyóknál is; és mint ahogy vannak megrögzött pinot noir rajongók, minden bizonnyal mindenki számára létezik egy, az ízlelőbimbóihoz sokkal közelebb álló olívabogyó variáns is, csak meg kell találni. A vakkóstoló ebben az esetben is kifizetődő: ne a fajtát, sokkal inkább az aromajegyeket figyeljük. A hivatásos olívaítészek kobaltkék pohárból, zárt fogsorral szívják fel a kóstolónyi mennyiséget aképpen, hogy az intenzív aroma az orrukba is feljusson, majd megforgatják a szájukban, végül kiköpik, megfigyelik magukat további 20-30 másodpercig, és akkor mondanak ítéletet. Az első ilyen próbálkozás magától értetődően vezet enyhe fuldokló rohamhoz (érdemes nem egyedül gyakorolni, hogy legyen egy segítő kéz, aki odanyújtja a poharat), de itt is igaz az a sokat hangoztatott mondás, hogy gyakorlat teszi a mestert. A kenyérkarikákra csöpögtetett olajat pedig felejtük el, a cél nem a jóllakás, hanem az ízlelőbimbók új szintre emelése.

 

Eképpen, a calabriai fő olajfajták jellemzői: a Dolce di Rossano frissen vágott fű, mandula és paradicsom aromákban bővelkedik, az ottobratica bogáncs és alma, a roggianella szintén paradicsom és fű, míg a carolea ezeken kívül magáénak tudhatja az articsóka jellegzetes zamatát is. (Amiből egyébként szintén hatalmas mennyiséget találunk Calabriában.) A négy közül, vakon kóstolva nekem több ízben is a carolea diadalmaskodott: nem túl behízelgően édesen indít, majd érkezik a mandula keserűsége és az articsóka különleges bája.

 

Ezek az érdekes fizimiskájú fák nem valami beborozott kertész művei. Calabriának a keleti, kissé kitüremkedő csücskében találkozik a Tramontana és a Scirocco szél, kettejük szerelméből pedig megszületik az égi fodrász.
Persze, elménket és aromakészletünket nemcsak otthonunkban van lehetőség pallérozni, hiszen Calabriában is számos lehetőség nyílik olivászatok meglátogatására. Nekem két ilyen helyen volt szerencsém járni, a további olvasás mindenképpen ajánlott mindazoknak, akik fordulóponthoz értek a párkapcsolatukban, mert ha ezen helyek nem teszik azt jobbá, óhatatlanul elkerülhetetlenné válik a válás.
A Castello di Serragiumenta Cosenza megyében található, Altomonte közelében. Aludni is lehet itt, a megszállók kényelmét szolgálja a kastélyt körbevevő érintetlen zöld kert, a távolabbi sok hektáros olívaültetvény, az esti hangulatot pedig megadja a helyben termesztett szőlőből szűrt bor, amely mellé saját juhállomány tejéből elkészített pecorino, a híres calabriai fekete malacból előállított szalámi szolgálja a borkorcsolyát. Csak arra kell figyelni, hogy ne essünk bele a medencébe, mert bizony, a forró Calabriában a medence hűs víze megkerülhetetlen. Júliusra, egy kétszemélyes apartman két éjszakára, reggelivel 110 ezer forint; azaz fejenként és éjszakánként 27 ezer forintért megszállhatunk itt. (És most megállom, és nem kezdek bele abba, hogy Toszkána gyönyörű, de Dél-Itália sokkal igazibb) Idilli, ugye? Nos, akkor amennyiben az a bizonyos párkapcsolat pozitív irányba fordul el, az a jó hírem van, hogy a kastély mellett található egy kis kápolna is.

 

Ez itt a kert.
Ez pedig a kápolna. Mondtam, hogy romantikus…
A Castello di Serragiumentában eltöltött pár órát úgy gondoltam, hogy nehezen lehet überelni – de hát egy igazi olasz vidék mindig kész arra, hogy újabb és újabb meglepetéseket okozzon. Eképpen esett, hogy ugyan elsőre nehezen értettük meg, miért nem maradunk itt úgy mindörökké, továbbindultunk; hogy vendéglátóink* másnap, egy még káprázatosabb hellyel bűvöljenek el bennünket. A Borgo Saverona hasonló facilitásokat kínál a félszigeten fekvő ország félszigetnyi régiójának másik oldalán (apropó, ki gondolta volna, hogy Calabria partjait három tenger is mossa?!), Ciró Marinában, annyi különbséggel, hogy a kertet sok száz, mit sok száz! sok ezeréves olajfák alkotják! Meghaltam volna, és ez itt már a Paradicsom, vagy tényleg itt fogunk vacsorázni?! Lehet ezt még überelni?!

 

Varázslatos vacsorahelyszín.

 

Lehet.
Pár perc múlva felcsendül egy gitárral kísért sanzonénekesnő filmekbe illő hangja. A pezsgő hideg, és én azt hiszem, szerelmes vagyok.

 

Ez a kép is itt készült. Mindegyik fa olyan, mint egy műalkotás, a törzsük lüktet, bámulatos.

 

*A Calabriai utazás nem valósulhatott volna meg a helyi Consorzio szervezése nélkül. Köszönöm a meghívást!

Leave a comment