Itthon #2 – A Kapi-dűlő csodája

Egy kis adósságot pótolok most, hiszen még novemberben kaptam meghívást a Disznókő 2017-es Kapi aszújának bemutatójára és megígértem akkor, hogy írni fogok róla. Azért, hogy ne legyen ez a mondat senkinek se kínai, vagy illusztris társaságban forgolódva senki ne nézzen zavartan, hogy esetleg nem tudja, mi fán terem a Kapi aszú, már idézem is Mészáros László birtokigazgatót:

„A Kapi aszú történetében a 2017-es a második olyan évjárat, amely Tokaj-Hegyalja szerte nagyon jó volt. A többi évjárat – 1999, 2005, 2011 és 2015 – a 99-es kivételével a Disznókő számára voltak nagy évjáratok, de borvidéki szinten azért ezek nem voltak olyan ismert aszús évek. 2017, 2013 után volt a következő nagy botritiszes év Tokaj-Hegyalján. Egy olyan évjárat, amikor minden paraméter adott volt ahhoz, hogy szép, érett szőlőt tudjunk szüretelni. A korai fakadást hűvösebb tavasz követte, majd szeptember végén kezdtük el szüretelni a furmintokat. Szeptember végén-október elején igazi aszús csoda következett be: rendszeres esők áztatták a szőlőket, ezt szép napos, száraz idők követték és fantasztikus aszútermés lett.

Az a fajta aszú született, amikor a botritisz nem kívülről vonta be a bogyókat, hanem szinte megemésztette a bogyó húsát és egészen pépszerűvé változtatta a bogyókat és csodálatos ízek keletkeztek az aszúszemekben.

 

 

A Disznókő száz – akkor még kilencven – hektárját területenként, parcellánként külön szoktuk szüretelni. Ennek a legfontosabb része a Kapi dűlő szürete, amit ebben az évben is többször végigjártunk. Háromszor szedtünk ebből aszúkat, a feldolgozás, emiatt a pépesség miatt nagyobb részben borral történt, hiszen erjedő musttal áztattuk az aszúszemeket. A ’17-es évnek ez a kifinomult, botritiszes, gyümölcsös, viragos karaktere arra az elhatározásra indított bennünket, hogy ebből is mutassuk meg dűlőként a Kapit.

 

 

Mi az a Kapi?

Mindenki, aki a Disznókőt ismeri, felteszi a kérdést, hogy miért a Kapi, miért is különleges ez a dűlő. Ha valaki Disznókőn jár, akkor nagyon sok szép részét látja a birtoknak, és talán nem is a Kapi a legfeltűnőbb dűlő. Emlékszem, amikor ’95-ben megérkeztem a birtokhoz és körüljártuk a szőlőket az akkori szőlész kollégával és az akkori igazgatóval, majd megálltunk a Kapinál és mondták, hogy ez a Kapi. Néztem a szőlőt, ami fiatal ültetvény volt, és nem ez volt a legromantikusabb szeglete a birtoknak, habár nagyon szép kilátással bírt az Alföld és a Taktaköz felé, háttérben a Tokaji-heggyel.

Ha az ember viszont rendszeresen kijár a dűlőbe, figyeli a fényeket, figyeli ezt a finom talajt, akkor látja, hogy van benne valami egészen különleges. Ez egy olyan dűlő, ami egyrészt nagyon meleg fekvésű, botritisz is mindig van, de jóval később, mint más területeken és amikor végre megérkezik, akkor mindig finoman, egyenként történik a szőlőbogyók aszúsodása. Ami a legfantasztikusabb, hogy a meleg fekvés ellenére mindig tökéletes sav van a bogyókban. Sőt, ez az a terület, ahol az egyik legmagasabb a savtartalom az aszúkban, és hát sokat gondolkoztunk azon, hogy ez miért lehetséges. A válasz nyilvánvalóan az, hogy a talaj különleges összetettségének köszönhetően ilyen, hiszen ez egy olyan talaj, ahol a tokaji vulkanikus, perlites, grafitos alapkőzeten van egy agyag réteg, az üledékek fölött pedig különböző humuszos, részben lösszel keveredett termőréteg található, amelynek alacsony a nitrogén tartalma. Nagyon könnyen felmelegedő talaj, és ami nagyon érdekes benne az az, hogy a vulkanikus talaj és a löszből adódó karbonátos, rézköves hatás együtt érvényesül ebben a borban. Magas a magnézium tartalma és ezek együttesen járulnak hozzá, hogy egy egészen különleges savgerinc alakulhasson ki a borokban.

Számunkra ez a Kapi egy csoda, én úgy látom, hogy ez a fajta talajösszetétel máshol nem is létezik Tokaj-Hegyalján, és kötelességünknek is érezzük, hogy ebből a dűlőből a legjobb évjáratokat megmutassuk a  nagyközönségnek is.”