Nem dicsekvésként mondom, de eddig háromszor volt szerencsém Pugliába látogatni életemben, és még mindig nem értem a végére, annyi itt a látnivaló. És miközben ezt írom, tudom, hogy a már felfedezettek között is van visszatérős hely, mint amilyen a mostani kiránduláson volt például Lecce, és Matera (ami persze egy kicsit csalás, hiszen már a szomszédos Basilicata büszkesége), vagy éppen Gioia del Colle, ami szó szerinti fordításban annyit tesz, hogy a “hegy öröme”. És most erről fogok írni, kivételesen borok nélkül, mert anélkül is szépen szól.
A decemberi pugliai kirándulás ötlete csodálatos, lévén, hogy itt még 18 fokot mutatnak ilyenkor is a hőmérők, ugyanakkor a városnézésbe érdemes belekalkulálni, hogy itt sem sötétedik sokkal később, mint idehaza. Így aztán azért, hogy némi időt spóroljunk, kivételesen már itthon listába szedtem a kipróbálandó éttermeket, amely sorba Gioia del Colle is feliratkozott, méghozzá azért, mert az itt készített mozzarella DOP eredettvédelmi státuszt élvez. Már az idevezető út is sokat ígérő volt: a néptelen betoncsík mellett lépten nyomon tehenek legelésztek, olykor igencsak festői környezetben, fenyőfák ölelésében. A Trattoria Pugliesét biztosan nem választottam volna magamtól, hiszen a neve erősen turista csapda gyanús, de a Google értékelések mégis affelé tereltek, hogy talán megér egy próbát. Aztán, második akadályként a szerény ajtón található számolatlan (! tényleg) mennyiségű Michelin ajánlás volt az, ami miatt talán tovább sétáltam volna – de belépve azonnal szertefoszlott minden kétségem.
Egy hangulatos, ha mondhatok ilyet, igazi hamisítatlan olasz vendéglő, tekintettel a kora délutáni órákra (és a decemberi inaktív turistaszezonra) tele hamisítatlan olasz vendégekkel. Előételnek vertikális burrata sort és természetesen mozzarellát választunk, mellé ház borát és az első burrata harapásnál (kenésnél) elfogynak a szavak. Nagy rajongója vagyok ennek a sajtféleségnek, ekképpen elég sok típust tudhatok már magam mögött, de ez valami olyan ízletes és krémes csoda, amely menten elvarázsolja a gasztronómiára kicsit is érzékeny ember ízlelőbimbóit. Ezt követi sorban a füstölt burrata, ami azért vetekszik ezzel az első harapással, míg a gorgonzolás és szarvasgombás töltelékű burrata egy kicsit idegenül hat.
Néhány órával korábban még Pesten voltunk, még nyűg volt a korán kelés, még a fejben ott zakatoltak a félbehagyott munkák, most pedig itt ülünk ennek a csodának a kellős közepén, turistaként egyedüliek. Nos, valami ilyesmit tud Puglia, egy harapással kiragadni az embert a folyton fojtogató szorongásból.
2 Comments