Hódítanak a natúr borok, vannak olyan pincék, akik teljes egészében ráültek erre a vonatra, vannak olyanok, akik vonakodnak, és megint vannak azok, akik egy külön szortimentet alkottak meg ezeknek. Talán a biztonság kedvéért, talán mert valóban érdekli őket a kísérletezés – marketing szempontból mindenképpen jó döntésnek tartom. Gilvesy Róbert a becenevét adta ezeknek a kísérleti tételeknek, amelyeknek minden bizonnyal sikere lehet, hiszen egyre újabb és újabb szőlőfajták kapják meg a lánya által tervezett címkét. 

Bevallom, kevés igazán izgalmas natúr bort kóstoltam eddig életem során (bár az ember sokszor nem is tudja, hogy amit iszik, az natúr), éppen ezért örvendetes, hogy Robi mindjárt két kiválósággal is feliratkozott erre a listámra (a másik is megtalálható itt a blogon). Ráadásul dupla pont, hogy éppen azokból a szőlőfajtákból készítette ezeket, amelyeket egyébként nem igazán kedvelek, de ezek a borok tényleg rá tudnának venni a rendszeres fogyasztásukra. A furminttal nehéz jót tenni, de valahogy Robinak ez most sikerült: beledobta betontojásba, ebből mindjárt kétfélébe, majd az egészet acéltartályban érlelte készre. Így kapott egy diszkrétebb illatú, ám megnyerően körtés, birses, ananászos bort, a végén némi fehér teával, herbás jegyekkel. 89/100p