Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Málta #2 – Megtaláltuk a Szent Grált

Nem véletlen magasztalja az egekig a valettai Trabuxu borbárt a Michelin Guide, itt tényleg vannak címzetes máltai borok a borlapon. (Végül szóban sikerült asztalt foglalni, sanszos, hogy a Hungarikumunk bejegyzését elvesztjük, mert ezek szerint Máltán sem dívik reagálni a kérésekre.)
Ha úgy érzed, hogy in medias res belevágtam, olvasd el az előzményt!
Rövidesen azonban megtudjuk, hogy pohárral mindössze négy tétel kérhető, ketten vagyunk, így 50%-át teszteljük is a nyitott palackoknak, és azt kell mondjam, nem rosszak! Ígéretes kezdet. Egy girgentina-chardonnay házasítás és egy syrah fogy el így, melléjük pedig olyan sajt fondü érkezik, amely megalapozza, hogy mégiscsak jó döntésnek bizonyult Vallettát választani aznapi vacsora helyszínéül.

 

A Trabuxu utcáját persze elfelejtettem lefotózni, de valami hasonló is szűk utcára kell gondolni, mint ez is itt. Persze, hozzá kell képzelni, hogy egymást érik a bárok, és este 7 után olyan zsibongó és multikulturális élet folyik itt, amiről Londonban is csak álmodoznak

 

Miközben a Trabuxu borbár utcája megtelik zsibongó fiatalokkal, némileg bizonytalan kézzel navigálunk a palackos máltai borkínálat között, amelyen a borászatok között van egy új, eddig még nem ismert név (értsd: a Michelin Guide nem említette meg, így nem is gugliztuk ki), San Niklaw pincészet, amely egy sangiovese-mourvédre házasítással csalogat. Mivel az első szőlőfajta egyébként nagy kedvenc, a másodikat pedig nagyjából a forró klímára valónak gondoljuk és a borokhoz egyébként értő tulajdonos-üzletvezető szerű hölgy vagy úr (Málta valóságos paradicsom az identitást nem a születési anyagkönyvi kivonat szerint megvallóak számára) szerint is kitűnő választás, úgy döntünk, kikérünk belőle egy palackkal.
Ezt választottuk
És az egész napos vadászat és néhány könnyen felejthető bor után megjön végre az „ezt kerestük” élmény. Ugyan a címke szerint 100% sangiovese, és a mourvedre maximum csak a szőlőtőkéket figyelhette meg, ez a tény elenyészik, mivel ez a bor úgy csodálatos, úgy tökéletes ahogy van. A Vivino szigorú kritikusai szerint 4.4-re taksálják, pöfög belőle a dohány, kacag az érett, ám de véletlenül sem túlérett meggy, szájunkban érezzük a capuccínót, símogat a balzsamossága. Valódi mestermű. Kapaszkodjanak meg: 2012-es évjáratról beszélünk! Ennyit arról, hogy itthon, amikor ezt a bejegyzést írom, egymást érik a 2022-es bormegjelenések. Lehet, hogy egy olyan tételre bukkantunk, ami évek óta palackban várja, hogy ellepjék a kis szigetet a borturisták, ami persze valahol sajnálatos, de mi most csak boldogan kortyoljuk ezt a palacknyi csodát.

 

Borkorcsolya. A felső sorban a középső és az alsó sorban a bal első sajt Málta szigetének, Gozónak a terméke. A friss változat a ricottához hasonlít, az érlelt, borsba meghempergetett sajthoz azonban én nem vagyok elég ínyenc, de elismerem, ha valakinek ízlik
A San Niklaw pincészetnek is utána nézünk: nem nagy név, mondhatni hobbi borászat – lehet, hogy tényleg az –, ami évi párezres palackban állít elő hihetetlen minőséget, és mint másnap megtudjuk, csupán 2-3 helyen lehet kapni a borait. Hát, így valahogy zárul az első teljes egészében Máltán töltött nap, úgyhogy ilyen kezdetek után bizakodunk, hogy a holnap valami még újabbat, még jobbat tartogat. (Muszáj elspoilereznem, hogy még két napot kell várni az újabb csodáig.)

Málta borairól bővebben és általánosságban itt írtam.

HA TETSZIK, AMIT OLVASOL,

akkor ne maradj le: kapd meg az új bejegyzéseket emailben!

We don’t spam! Read our privacy policy for more info.

Leave a comment