Puglia #3 – Az utolsó óriások

Egy kicsit úgy érzem magam ezek között a hatalmas fák között járva, mintha egy elvarázsolt erdőben lennék. Aztán, a sínek után kilométerekig csak a semmi és ahogy közelítünk Puglia egyre délibb szegletei felé, úgy uralkodik el rajtunk egyre jobban a hangulat, hogy valójában egy temetőben járunk.

További pugliai kalandokról, vidámabbakról itt írtam.

A mostani blogbejegyzésben nem lesz semmi szép. Vagyis nem sok szép lesz benne, persze, itt vannak ezek a képek ezekről a gyönyörű olajfákról, de ki tudja, ha fél év múlva erre járok, vajon lesznek-e még itt fák?! Évekkel ezelőtt láttam egy Youtube videót, benne tipikus olasz ősz hajú, remegő szájú bácsika, sír, mint egy kisgyerek. Vágóképek, alatta a hangulatra okot adó felirat: ki kell vágni ezeket a hatalmas olajfákat, mert a környéken megtámadott néhány egyedet a Xylella fastidiosa baktérium. Ahol pedig ez felüti a fejét, ott kő kövön nem marad – legalábbis olajfa semmiképpen sem.

 

 

Pugliába 2013-ban érkezett meg ez a betegség, ha lehet hinni a találgatásoknak, valahonnan Dél-Amerikából, egy fertőzött növénnyel. Ellenszere mindmáig nem ismeretes. Az itteni, sok esetben sok száz, ezer éves matuzsálemi fák közül már a populáció jelentős része, 20 millió fa esett áldozatul a baktériumnak, amely úgy fertőz, hogy elszívja a fa elől a nedvességtartalmat, emiatt ezek a csendes óriások kiszáradnak, elhalnak. A mai napig az egyetlen védekezési lehetőség ellene, ha a beteg fát kivágják, a több kilóméteres sugarában pedig mindent felégetnek. Ezek a képek Ostunitól délre, Serranova mellett készültek, ettől a ponttól kezdve egészen Leccéig minden halott. Az ember hosszú percekig (majd egy óráig) autózik és nem lát semmit, csak kiégett pusztaságot. Megdöbbentő, az élmény pedig még napokig, hetekig kínoz.

 

 

Olyan ezek között a fák között járni, mintha valami elvarázsolt erdőben lennénk, az olajfa törzse minél vastagabb, annál idősebb; mindegyik egyedi, nem olyan, mint egy telepített akácerdő. Megyünk egyik fától a másikig, simogatjuk ezeket az ezer éves mementókat, mennyi mindent láthattak, mennyi mindenki láthatta őket. Úristen, de gyönyörű ez a fa, állok, majd körbenézek, és két fával arrébb egy másik. Térdig gázolunk a fűben, a toklász viszont combközépig ér, és csendben vagyunk, mert tudjuk, mert a közeli sínpáron túl már csak pusztulat van, hogy ez az egész hamarosan semmivé válik. Mert, néhány fa már mutatja a betegség jeleit.

 

 

Tavaly bíróság hozott döntést arról, hogy hiába a fertőzés, és tudják, hogy ezek a fák már hordozzák a baktériumot, ezeket nem engedik meg kivágni, mert részük Olaszország hihetetlen történelmének. Mert ezek műemlékvédelem alatt álló fák. A gazdák közben tiltakoznak, mert amikor legutoljára ilyen döntést hozott a törvényhozó szerv 47 fa további 3100 halálát okozta.

 

 

Mit tudunk tenni? Védjük a természetet, és imádkozzunk a több hetes mínuszokért Pugliában.