Manapság, amikor egy palack champagne lassan többe kerül, mint egy repülőjegy Párizsba (ahonnan vonattal másfél óra Champagne), az ember örül mindennek, ami csak egy kicsit is megközelíti azt az élményt, amit a francia buborékosok nyújtanak. Kreinbacherék esetében én is futottam bele olyan palackba, ami ehh, erre az a nagy hájp? kérdésbe torkollott – igaz, ez még az 5 ezer forintos érájukban volt, és úgymond bagóért az ember mégsem pattog annyira a minőség felett, csak örül neki. Most már egy kicsit többet kóstálnak náluk is a buborékok, de még mindig bőven alatta vannak annak, amit akárcsak egy minőségi proseccóért kiad az ember, tehát abszolút best buy, és tekintettel arra, hogy nem import áruról van szó, valamilyen szinten logikus is.

Kreinbacherék jelenleg a hazai methode traditionnelle piaci részesedésének több mint 50%-át modják magukénak (bár számokról ritkán beszélnek), ami eléggé hihető szám, ha olykor-olykor rápillantunk az éttermek borlapjaira, polcaira, vagy borkedvelő barátaink hűtőszekrényébe. Meggyőződésem, hogy még a natúr boros bigottok sem tudnak nemet mondani egy pohár Kreinbacher pezsgőre, még akkor sem, ha a városi legendák szerint a szőlőt nem kizárólag a Somlón szüretelik, hanem bárhonnan vásárolnak, ha a minőség megkívánja (a bárhonnant nem tudom, Etyeket hallottam már a chardonnay esetében). Szóval, nagy kutyulás folyhat a hegy lábánál, de hát Champagne-ban is; szóval engem addig nem zavar, amíg másnap nem fáj tőle a fejem, és amíg ilyen fergetegesen selymes buborékos pezsgőhöz van szerencsém. Illatban s ízben is citrusok, némi körtésség, és ami szerintem egy ilyen műfajnál elengedhetetlen, hogy legyenek sejtelmes kenyeres, briósos jegyek. Hosszú utóíz, maximális kényeztetés, és – bár nálam ez nem szempont egy alkoholos italnál –, még a bikinibe is beleférünk a nyáron. 92/100p