A tavasz palackba zárva. Virágok, madárcsicsergés, a jövőben bizakodó bimbózó szerelmek. 

Bár Tokajban, vagy Tokajból a furmint futott be igazán nagy karriert, személy szerint én jobban kedvelem fajtaborként a hárslevelűt. Könnyebb is érteni, gyorsabban lopja be magát az ember szívébe, a furmintot is szépen színesíti (titokban persze). Kedvesebb – persze lehet, hogy ismét csak nekem -, sokszor elegánsabb, sikkesebb, és ha lehet még ilyet mondani vagy írni, hogy női bort tud adni, akkor mondom, mert a hárs nekem olyan, mint a mindig elegáns és tipptopp francia nő. Ha pedig nő készíti – pláne, ha francia -, akkor ez hatványozottan igaz: számomra az ilyen borokban mindig kicsivel több az aprólékos, precíz odafigyelés. Gazdag beltartalom, selymes korty, leheletnyi fa, szunnyadó vulkán; szép és úgy könnyű, akár egy léleknyugtató francia sanzon, amely még arra is képes, hogy megidézze a magyar népzenét.

A kóstolás másnapján hívom Stéphanie-t, újságolom, milyennek találtam a bort, reklamálok, hogy valahogy túl könnyen ürül a palack; azt mondja, ez ilyen. Az egész évjárat most valahogy ilyen. Kedves, napos, jólelkű, simogató, boldog nosztalgikus gyerekkora emlékező – amilyen 2022 nyara is volt.