Általánosságban szeretjük mindenre, ami olasz és pezseg azt mondani, hogy prosecco. Egyébként sokszor meg is könnyítjük a pincér dolgát, amikor “sparkling wine” helyett azt mondjuk, hogy egy hűs proseccót kérünk a poharunkba. Tapasztalat. Mit is nevezhetünk azonban ténylegesen proseccónak? Lássuk.
Olaszországban van néhány olyan termék, amely komoly karriert futott be. Nemcsak náluk otthon, hanem az exportpiacon is. Bár könnyelműen azt gondolnánk, hogy a chiantik, proseccók és társaik szárnyalása már több száz éve elkezdődött, valójában a 20. század második felében, és annak is a legvégén került felszálló ágba. Az olaszok pedig, teljesen logikus módon, látva, hogy van keresnivalójuk a világ borpiacán, elkezdtek azon töprengeni, hogyan lehetne még többet termelni az adott sikertermékből. Erre a legegyszerűbb módszer: növelni kell a termőterületeket, és még több földet kell bevonni a DOC vagy DOCG szabályzás alá. Ennek esett áldozatul a prosecco is, most erről lesz szó.
Prosecco alapok
Maga a prosecco termék eredetvédett: vagyis földrajzi helyhez köthető. Ebben az esetben Veneto tartomány egy részéről van szó: csak itt készülhet el, többségében charmat vagy martinotti (a két kifejezés ugyanazt jelenti), ritkábban methode traditionnelle, avagy olaszul metodo classico eljárással. Eredetileg ezt a pezsgőbort magából a prosecco szőlőfajtából készítették, azonban az idő múlásával a prosecco kifejezés inkább a terméket kezdte el jelenteni, mint magát a szőlőt. Úgyhogy nem volt mit tenni, az olaszok levédették a kifejezést, a szőlőt pedig átnevezték: 2009 óta glerának hívjuk a prosecco szőlőt. A termék, vagyis a prosecco, amennyiben fehér színű, 100%-ban glerából készül; rozé készítése esetén pedig 15% pinot noir (olaszul pinot nero) használata az engedélyezett. Ez utóbbit a 2020-as szüret óta lehet készíteni, tehát ha eddig nem kóstolta volna valaki, ez a relatív újdonsága könnyen lehet rá a magyarázat. Fontos viszont ezen a ponton azt is megjegyezni, hogy ami ezen ismertett szabályok alá nem tartozik, de olasz és pezseg, az nem prosecco.
Sok eredetvédett olasz pezsgő van még a proseccón túl is: franciacorta, trentodoc, lambrusco, asti – hogy csak néhány példát hozzunk rá. És megannyi tartomány készít pezsgőt, amelyek ennél pontosabb elnevezés híján spumante néven kerülnek forgalomba.
Prosecco DOCG: a csúcsok csúcsa
A klasszikus értelemben vett prosecco borvidék a Conegliano és Valdobbiadene városkák által körülhatárolt terület: Velencétől alig 50-60 km-re az ország belseje felé, a Dolomitoktól pedig olyan 100 km-re délre húzódik. Ez a két földrajzi tényező egyébként nagyban meg is határozza a terület klimatikáját: itt sokszor esik az eső és magas a páratartalom, nyáron is inkább hűvös, mint forró levegő a jellemző. Ezt a területet 1969-ben (az elsők között) nyilvánította az olasz eredetvédelmi hatóság DOC régióvá, amely 2009-ben emelkedett DOCG státuszra. Itt találjuk legértékesebb dűlőket: a 43 kimelt rivét; illetve az alig több mint 100 hektárt kitevő cartizzét. Ez utóbbi a legértékesebb terület proseccóban, mutatom is, hogy kell elképzelni (vicces egyébként, hogy van egy-két lakóház is errefelé):

A klasszikus, dombvidékeken elterülő zóna 2019-ben kapta meg az UNESCO védjegyet (nem a teljes eredeti termőhely, de a nagyobb része), köszönhetően az egyedi teraszírozásnak, illetve a speciális művelésmódnak. Az előbbit cigliani teraszoknak nevezik, az utóbbit pedig bellusera művelésnek.
Mindez, amit eddig leírtam: minőségi proseccót takar. A címkéken a következő feliratok valamelyikét keressük: Conegliano Valdobbiadene Prosecco Superiore DOCG, ha egy kimelt dűlőről jön le, akkor a rive vagy a cartizze kiegészítés teheti még minőségibbé (drágábbá) a terméket. 15 ezer hektárnyi termőterületről beszélünk, ez durván 1/4-e a hazai össz szőlőtermesztésnek.
Kevésbé ismert az Asolo környékén termelhető Asolo Prosecco Superiore DOCG; ez kb. 1500 hektár, tehát az előzőekhez képest (is) elenyésző mennyiségben készül, ám de mindenképpen érdemes erre a feliratra is figyelni a palackokon.

Prosecco a szupermarketből
Persze nem lehet általánosítani, hogy minden DOC besorolás alá eső prosecco alacsonyabb minőségű lenne, ám ökölszabályként ezt mégis vehetjük egyfajta alapnak.
A 2009-es DOCG területté nyilvánítás után, az exportéhség kielégítésére az olaszok fokozatosan elkezdtek a prosecco védjegybe bevonni addig más mezőgazdasági művelés alá tartozó területeket is: ez a kb. 25 ezer hektárnyi termőterület adja a Prosecco DOC-t. Ezeket a szőlőket a síkságokon találjuk, a pozíciójuk nagyüzemi gépesítésre alkalmas (szemben a dombon meredeken felfutó szőlősorokkal, ahova embernek is nehéz a feljutás, nem hogy gépnek). A könnyebb munkavégzés, a nagyipari termelés az árakon is tükröződik: ezek azok az olcsó exportcikkek, amelyek a hiper-szuperek polcain is végzik. Attól még persze ezek remek kiegészítői egy kánikulai napnak, azonban a minőségi élményt ne ezektől a palackoktól várjuk.
Mivel ezek a DOC, illetve DOCG besorolások a nem Olaszországban élők számára nem mindig egyértelműek, egyre több külföldi kezdte el a DOCG proseccókat is az alacsonyabb minőséggel azonosítani. Abba inkább ne is gondoljunk bele, mennyit árthat egy ilyen általánosítás a pincészet pénzügyi mutatóinak… Miért vennék egy drágább proseccót, ha olcsóbban is elérhető? Gondolhatja a fogyasztó.
Prosecco: egyre többen nem használják
Néhány éve tapasztalható már az a jelenség, hogy egyre több DOCG termelő hagyja le a prosecco elnevezést a termékéről, és látja el inkább valamilyen fantázianévvel, vagy írja rá büszkén, ha az adott produktum metodo classico szerint lett palackozva. A fentiek alapján pedig remélem egyszerűen lehet már olvasni ezt a címkét, annak ellenére is, hogy nem szerepel rajta a prosecco szócska 😉 Bizony, ez egy minőségi, DOCG prosecco Valdobbiadenéből, és a szemfülesek még a rive kifejezést is beazonosíthatják rajta.

A palackot kint fotóztam, azonban itthon is kapható: négy lelkes győri fiatal néhány éve megalapította a Bubbly Shopot, hogy ellássák hazánk fiait minőségi olasz buborékokkal. Azóta persze jócskán bővült a repertoár, a kezdeti elképzelés viszont szerencsére megmaradt.



