Miközben idehaza egyre kevesebb ember szemhéja akad fent azon, amikor kiderül, hogy a palackba zárt isteni borokat női kezek alkották, érdekes, hogy Olaszországban a jelek szerint még eléggé maradi etéren, sőt, náluk ez még egy abszolút nem egy homályba veszett sztereotípia. Ő itt Margherita Forno:
A képen az édesapjával, Giorgióval látható, aki két testvérével vezeti jelenleg a Falchetto borászatot. A fenti jegyezeteim pedig a transzparencia hiányában Margherita szavaira alapozva kerültek leírásra, nevezetesen, hogy amikor megkérdezik tőle, hogy mit csinál a családi pincészetnél, ugye marketinges? ő bátran válaszolja, hogy nem, hanem a borokat. Kerekednek is a szemek olaszéknál. A ránézésre huszonpár éves hölgy Albában végzett mesterszakon borászati egyetemet, majd az onnan nem túl messzi Dél-Franciaországban mélyítette el nemzetközi borismereteit. És ha már a sztereotípiáknál tartunk: angolul is tökéletesen beszél.
Tenuta il Falchetto
Lenyűgöz, amikor egy borászatnak vannak hagyományai és inspirálónak, példaértékűnek tartom, amikor a leszármazottak fejében soha nem körvonalazódik a kérdőjel atekintetben, vajon folytassák-e az őseik által elkezdett munkát. A Tenuta il Falchettónál is ez a helyzet: immár 80 éve építkeznek az alapokra, mégha az idő, a szabályrendszerek és az ízlelőbimbók állandó változása némi adaptálódást is igényel a részükről. A Falchettónál két ilyen sarkalatos pont van: 25 évvel ezelőtt fordultak a barbera felé, ekkor 16 hektárnyi területet ültettek be ezzel a szőlővel és ma a hat különböző kitettséggel rendelkező területeiken leginkább ezzel a fajtával foglalkoznak. Barbera d‘Asti DOCG, Nizza DOCG borokat készítenek, ez utóbbiból a 2017-es évjárattal a Decanter World Wine Awardson 97 pontot kaptak.
Langhe és Monferrato között félúton helyezkednek el, UNESCO védett területen, ehhez mérten kezelik a területeiket: Olaszországban még kevésbé elterjedt módon gyomírtószerek és egyéb káros anyagok mellőzése mellett vigyáznak a természet értékeire, és természetesen kizárólag kézzel szüretelnek.
A részletes, képes beszámoló hiányát az okozza, hogy csupán pár palack bort volt szerencsém elfogyasztani tőlük egy masterclass keretében Margherita kedves prezentálásában. Viszont, mivel a borok minősége számomra meggyőző volt – a fantasztikus barberájukat itthon is meg lehet kóstolni, a Veritas borkereskedésnél bukkantam rá –, illetve mivel ezen kóstoló végeztével vettem fel egy “fura” új szokást, nem szerettem volna elmenni a boraik mellett szó nélkül. A barbera mellett a portfóliójukban a másik fő szőlőfajta az – egyébként általam is sokszor – lesajnált moscato, amely illatos szőlőként azért vajmi kevés emlékezetes bort csepegtet az ember poharába. Mármint ott, ahol nem tudják mire is a legjobb ez a szőlő: a Moscato d‘Asti DOCG ugyanis a legjobb dolog, ami készülhet belőle. Frissen szüretelve, a lehető legrövidebb ideig érlelve, az 5.5%-os ABV melletti magas cukortartalommal, természetes buborékaival (mindent a pezsgőkről itt) a legjobb, amit az ember egy vörösboros kóstolósor vagy este után megkívánhat. Természetesen valamilyen mogyorós desszert mellé, hiszen mégiscsak a Nutella hazájában vagyunk. És hogy mi lett új fura felvett szokásom? Hát pont ez. Moscato d‘Asti desszerttel párosítva. Perfetto. Akár napközbeni snacknek is.
