Bár a fumint nem tartozik kifejezetten a kedvenc fajtáim közé (mondjuk ha jobban belegondolok, a kedvenc fajtáim közé leginkább a kékszőlőből szűrt levek tartoznak), gondoltam megnézem mit is tud ez a 2018-as tétel, Mád egyik legendás szőlőterületéről, a Betsekről – ha már egyébként úgyis furmint február van. Azért egy kicsit csaltam, hiszen ez a furmint akkora támogatást kapott a hárslevelűtől, hogy még a palackra is rá kellett írni, no de nem hiába közhely, hogy a furmint akkor szép igazán, ha hárslevelű is van benne. Illatban egyből levett a lábamról, és bevallom, annyira nagyon akartam szeretni ezt a kis bort, hogy szellőztettem, pörgettem, visszakóstoltam másnap is, de mindezzel a mutatvánnyal csak annyit értem el, hogy a kezdeti aszkorbinsavas lecsengésnek nyoma veszett. A bor ezzel együtt sajnos nem lett teltebb, azt pedig már nem tudom meg, mi lett volna, ha mondjuk csak 3 év múlva találok rá a pincében. Illatban és ízben is körtés, mézes, citrusos tónusok uralják az aromaprofilt, a lecsengés szép sós, ásványos. Összességében nem rossz bor ez, tokaji borokhoz mérten árban is teljesen rendben van, de valahogy én ettől azért többet vártam. 85/100p