Kezdem a rossz hírrel: ahogy elnézem, már csak pár palack elérhető ebből a pezsgőből. Elnézést, PEZSGŐből. Az elmúlt jó pár év attól hangos idehaza, hogy boldog-boldogtalan pezsgőt készít (nagyjából bármiből, ami a keze ügyébe kerül, vagy simán csak csendes bornak alkalmatlan), így bizony, az ember a kelleténél gyakrabban fut bele többnyire csak ügyes próbálkozásokba. Miközben magában azért a nagy champagne-i pezsgőélményt keresi, mert tudatalatt egy prosecco esetében is többnyire ez az etalon.

Légli Géza, alias Kislaki pezsgőjében viszont nem kell keresni, mert benne van mindaz, amit az ember egy pezsgőtől elvár. Kellemes, bizsergető buborékozás, elegáns, feszes struktúra, kellemes gyümölcsösség (alma, körte, birs) ásványos, sós keretbe foglalva, a háttérben megbúvó kekszességgel, érlelési jegyekkel. Ezt a pezsgőt egyszerűen jó inni önmagában is, a véletlen azonban úgy hozta, hogy tonhal gravlax mellé bontottuk fel (nem tudom létező étel-e, nyers tonhal és kapribogyó házassága), amellyel még tökéletesebb összhangot alkotott. 90/100p