Egy pinot noirral nem lehet mellélőni: vörösben ez egyfajta kapudrog, mert ezt még a legelvetemültebb pezsgősök és fehérborosok is szeretik. Vagy, azok, akik nem ismerik a borokat, de bátran próbálkoznának valamivel. 

Olaszország mellett Afrika volt a másik gyerekkori szerelmem, és a mai napig emlékszem a Dél-Afrikában töltött utolsó estémre, ahogy néztem, hogy a nap alábukik a horizonton. Az egész ország gyönyörű, olyan színekkel, amelyeket idehaza még csak hírből sem ismerünk. A kék ott sokkal kékebb, a zöld pedig zöldebb; az épületek, mint például a most következő pincészeté is, egészen lenyűgözőek.

A Hamilton Russell borászat Fokvárostól nyugatra van, karnyújtásnyi távolságban az óceántól. 52 hektáron foglalkoznak kizárólag chardonnay-vel és pinot noirral, szóval értenek valamit a fajtához. Kézi szüretelés, kíméletes feldolgozás, francia hordó – ami ezen a 22-es dél-afrikai pinot noir boron még nagyon rajta hagyta a lenyomatát. És bár most is eléggé meggyőző, 2-3 éves érlelést követően biztosan egészen zseniális bor lesz belőle, nekünk viszont sajnos csak ez az egy palackunk volt.

Felismerhetően pinot noir, gyümölcsös, málnás, kicsit medvecukros karakter; illett hozzá a Riedel 2024-es pinot noir/nebbiolo pohara, amelyet ajándékba kaptunk. Jól behűtve még a legmelegebb nyári napon is pompás.

A pincészet honlapját linkeltem, nem tudom, van-e hazai forgalmazója; az osztrák Wein &Co-ban kapható.