Olaszországban járva a pincelátogatás szót meghallva máris vizionáljuk a vöröstéglás épületeket, klasszikus vonalvezetésű szép pincéket, esetenként márkikat, grófok késői leszármazottjait, akik minimum Dante koráig tudják visszavezetni a családfájukat, ráadásul alkalmasint mindezt fejből! – ám a helyzet az, hogy bizony a taljánokat sem kerülte el a modernizáció szele, és milyen jó, hogy nem tette!
A Prediomagno egy vérbeli 21.századi borászat Monferratóban, amely két dolgot őrzött meg a múltból: az eredeti pincerendszer egy kicsiny szeletét – ez látható a fenti képen és a borászat alapjait. A gyakorlatban körpanorámával rendelkező vöröstéglás épület azonban nem mindennapi modernizációt rejt. (A körpanorámát sajnos nem sikerült lencsevégre kapni, a már korábbi bejegyzésemben említett időjárási viszontagságok miatt: esőbe és ködbe burkolózik november táján Piemont vidéke.)
Elindulni a nulláról
Emanuela Novello és férje Gianni nem egy tradicionális borászati família megbecsült tagjai, hanem sokkal inkább olyan emberek, akiket majd a késő utókor emlegethet megbecsülendő felmenőként: csupán 5-6 évvel ezelőtt indították útjára a pincészetüket Prediomagno néven, amely így nem is dicsekedhet évtizeden keresztül érlelt barberákkal – van helyette viszont más. A borászatban büszkén – teljes joggal – vezet körbe Gianni és mutogatja a legkorszerűbb technológiával felszerelt pincészete ékeit, a központi fali egységből irányítható hűthető tartályokat és társait, amely előrevetíti már egy kicsit a kóstolóélményt is. Mindent a nulláról húztak fel, és aki próbált már akár csak egy 5m2-es családi pincészetet is kialakítani és működtetni otthon, tudja, mennyi erőfeszítésbe kerül ez, mind emberi, mind anyagi szempontból.
A fiuknak már könnyebb dolga lesz, a szülők pedig minden valószínűség szerint még a pincénél is büszkébbek gyermekükre, aki immár másodgenerációs borászként írhatja be magát Itália borászati nagykönyvébe.
A modernizáció a kóstolóteremben is jelen van, és úgy látom, nem csak az én szemem akadt meg a beépített köpőfiókkal rendelkező hatalmas tárgyalóasztalon, hanem útitársaim* is jót derültek a rendszeren. Képes beszámoló híján megpróbálom leírni mi fogadott a szépen felterített kóstolóteremben: mindenkinek személyre szabott kis zuga volt, jobbra tőle egy fiókkal, amelyben folyamatosan keringett a víz; hogy aki nem issza meg a felkínált tételt a lehető legdiszkrétebb és legkevésbé gusztustalan módon szabaduljon meg a negyed pillanattal azelőtt még a szájpadlást betöltő kortyoktól. Illatol, kortyol, fiók kihúz és köpés! A vízkeringetőnek hála pedig szó szerint eltűnik a bor a süllyesztőben. És hogy miket köptünk ki?
Fókuszban a pápa bora és társai
A borászat modernitása nem merül ki a technikai felszereltségben, a portfólióban is visszaköszön. Ugyan itt is találni barberát, meglepő módon a kóstolósort egy ruché pezsgővel indítottuk. A körzetükben egyébként ők az egyetlenek, akik ebből a szőlőfajtából készítenek martinotti módszer szerint buborékos italt (itt a másodlagos erjedés acéltartályban megy végbe); de ami azt illeti, mindenképpen kiemelkedőek abban is, hogy náluk a fókusz sokkal inkább helyedőzik erre a fajtára, mint a barberára. Megértem egyébként, kedves fajta, az alábbi öt ízjegyből pedig vakon is felismerhetjük: rózsa, ibolya, vadeper, barack és finom fűszeresség.
Magát a szőlőfajtát is számos rejtély övezi, az azonban bizonyos, hogy Ferenc pápa sem veti meg az ebből készült bort. Ennek az okát történészek abban látják, hogy Ferenc pápa nagyapja abból a Portacomaróból vándorolt ki Argentínába, amely egyike a hét városnak, ahol Ruchéval foglalkoznak; és mint ilyen, minden bizonnyal a távoli új hazában is időnként előkerültek a ruchés palackok. Ez utóbbi persze csak feltételezés, az már viszont korántsem az, hogy Ferenc pápa is ruchét ivott, amikor ellátogatott az ősi bölcsőbe.
A ruché mellett találni még itt egyébként természetesen grignolinót; a fehérek között sauvignon blanc-t és chardonnay-t, csupa olyan fajtát, amit az erre járó utazó legszívesebben a keblére ölelne és minden bizonnyal csillogó szemmel kóstolja végig a sort, nem használva ki a köpőfiókkal felszerelt tárgyalóasztal egyedi lehetőségeit.
*Piemontba a Consorzio Barbera d’Asti e Vini del Monferrato meghívásából mentem, a kiránduláson velem együtt nyolc újságíró vett részt.
