Nyár van, tombol odakint a hőség vagy a vihar, hol az előbbitől, hol az utóbbi miatti szédületesen magas páratartalomtól izzadunk. Ez az az évszak, amely után egész évben ácsingózunk, majd, amikor végre bekövetkezik, nem győzünk panaszkodni, hogy hú, de meleg van. Szépen lassan szokássá válik, hogy mindig van behűtve valami finom kis buborék, hogy majd este a hedonizmus oltárán áldozva találjunk vissza a lelki békénkhez.
A minap alkalmam volt részt venni egy proseccókóstolón – Zoli barátom már régóta invitál engem a szokásos heti borklubjára, és mivel erre én a szervezőktől is meghívást kaptam, és éppen amúgy sem volt más dolgom, no meg kíváncsi is voltam, úgy döntöttem, részt veszek rajta.
A teltház, a már borozás előtt is csillogó szemek meggyőztek arról, hogy hiába kongatják a vészharangot, és hiába aggódik az alkohol, mint halálozási ok popularitása miatt az ENSZ (és tesznek meg mindent annak érdekében, hogy globálisan is visszaszorítsák, akár a borkultúra kárára; olyan ez, mint a gyomírtó, ha permetezünk vele, mindent visz); az emberek igenis szeretnek összejönni, együtt borozni, és ki tudja, talán még tanulni is valamit erről a csodavilágról.
Hello, prosecco
A dolog szépen indult. Rögtönzött valószínűségszámítással megnéztük, vajon mennyi buborék landol majd az este folyamán a poharunkban, meg annak is utánajártunk, hogy hol is van egyáltalán Prosecco. Nagybetűvel írva ugye ez egy borvidéket takar, és nem terméket; és ha van ilyen nevű borvidék, akkor bizony mérget vehetünk rá, hogy a prosecco, mint ital, innen származik.
Írtam egyébként már erről egy hosszabbat, amelyben kitértem arra is, hogy a prosecco szó annak idején szőlőfajtaként indította a karrierjét, majd olyan sikeres volt az ital, hogy az egyszerűség kedvéért proseccónak nevezték el. Kéznél volt. Aztán, annak érdekében, hogy ne mondjuk olyat, hogy prosecco csak a Prosecco borvidéken proseccóból készült termék lehet, a szőlőt nemes egyszerűséggel átnevezték az olaszok glerára. (Addigra viszont az ausztrálok nagyobb volumenű prosecco telepítésbe kezdtek, amit eszük ágában sincs gleranak hívni, szóval náluk lehet habzó prosecco szőlőből, amit EU-s jogszabályra hivatkozva tilos proseccónak (ital) nevezni. Remélem ez még így követhető, nagyon igyekeztem.)
No de ugorjunk vissza a kóstolóra.
Szóval ahogy haladtunk előre az estében, úgy záporoztak a kérdések, és úgy hatoltunk egyre mélyebben a prosecco, és amúgy a pezsgőkészítés rejtelmeibe, és ez volt az, ami elgondolkodtatott. Míg mi, akik borokkal (és természetesen pezsgőkkel) foglalkozunk minden dolgot triviálisnak veszünk, és emiatt talán sokszor halandzsa nyelven beszélünk, amit a fogyasztó nem biztos, hogy ért.
Szóval, talán nem árt néhány dolgot tisztába tenni, mint például, hogy nem minden olasz pezsgő prosecco, vagy, hogy nem minden prosecco silány minőség.
Prosecco és prosecco között is van különbség
Persze, a földi halandót nem feltétlen érdekli, hogy a prosecco hogyan készül, mitől lesz jóárú, mi is az az eredetvédelem, és nem nézi árgus szemmel, hogy ez DOC vagy DOCG. Ha az árcímke kedvező, már pottyan is a termék a kosárba.
Tisztelet a kivételnek, a jóárú proseccók (DOC eredetvédelem alá esnek) ipari termékek, minden évjáratból hozzák ugyanazt a minőséget – mint egy jó, áruházi trappista sajt, vagy mint mondjuk a Karaván füstölt. Hogy szemléltessem, micsoda pénzek cserélnek gazdák: maga Prosecco borvidéke fele Magyarország összesen eltelepített szőlőültetvényének, a jövedelmezősége viszont 12x-ese a miénkének. Szóval gondolkodjunk azért, lehet, mondom lehet (!), hogy nem minden palack proseccót simogattak gondos kezek készre.
A DOCG proseccók, különös tekintettel a rive vagy cartizze feliratra, borsosabb árral, már inkább a termelői piacokon árult két éves érlelésből származó, nem kecskeízű kecskesajttal említhetők egy napon. A DOCG mozaikszóból a G azt jelenti, hogy garantált, és nem is mozgunk otthon az eredetvédelemben, akkor is jegyezzük ezt meg, mert konkrétan a minőséget garantálják. Például érzékszervi bírálattal, és minden terméknek szigorú előírásoknak kell megfelelnie.
Idehaza persze ezek után könnyű olyan proseccót választani, ami többet is tud, mint hogy a reggeli mimóza koktélhoz alkalmas legyen; Olaszországban járva persze ki vagyunk szolgáltatva a pincér vagy a borlap kegyeinek. A sparkling wine-t, mint kifejezést, még a legpellengérezettebbek felszolgálók sem feltétlen értik meg, és vagy hoznak egy palack szénsavas vizet, vagy, értetlenül visszakérdeznek, hogy mit szeretnénk valójában. Ilyenkor mindig bűvös szó a prosecco, és akkor hoznak valami bubis bort – ami nem feltétlenül lesz prosecco.
Jó, de ha nem prosecco, akkor mégis mi?
Míg mi idehaza azt gondolnánk, hogy ami olasz, és pezseg az csak prosecco lehet; az olasz pezsgő máshonnan is jöhet: a legmenőbbeket Trentodoc, vagy Franciacorta néven kell keresni. Oké, ez utóbbi elképzelhető, hogy nem ismerős, mert idehaza nem annyira gyakran kapni, a trentodocra viszont azt mondom, hogy például a Ferrari – nem a piros versenyautó, hanem amit a (piros) versenyautóban ülők locsolnak a hétvégi Forma-1-es futam után a pódiumon – is az, akkor talán az már ismerősebben cseng.
És ez még csak a jéghegy csúcsa. (A franciacortát ki ne hagyja senki, ha találkozik vele!!) A legtöbb borvidék próbálkozik pezsgővel, van, aki sikeresebben, van, aki titokban, ezeket spumante néven lehetne beazonosítani, de ezek a kis huncutok nem ezt írják rá a palackra, hanem elegánsan csak annyit, hogy metodo classico. Ez a francia methode traditionnelle-nek felel meg, tehát így készülnek a pofátlanul drága champagne név alatt futó termékek; de az egyszerűség kedvéért a kategória a legtöbb hazai, kisebb borászatnál előállított, kosaras dugóval rendelkező buborékos boros italra ráhúzható.
És akkor a reklám helye
Több terméket is kóstoltunk ezen az ominózus kóstolón, mutatom az én Top-3-amat:
- Furlan Prosecco Superiore 2023 DOCG Millesimato Extra Brut
- Mazzei Villa Marcello Prosecco Brut DOC Treviso Millesimato
- Furlan Manzoni Bianco Spumante Brut 2019
Az extra brut egészen száraz pezsgőt jelent, ez kevésbé gejl, kevésbé gyümölcsös, cserébe sokkal elegánsabb, szerintem ételek mellé is jobban beilleszthető. A brut is még aránylag száraznak mondható, olaszos logikával a dry, illetve azt extra dry jelenti az édest.
A listából a harmadik pezsgő nem prosecco, mert bár proseccótermelőtől érkezik, nem glera szőlőből készült, úgyhogy nem lehet prosecco.
