Az előítéletek szerint minden szicíliai hangos, minden étel olajban sült, és minden bor nero d’avola. Valóban így lenne?
Azt a tényt, hogy a marsala mennyire kifogyott a ma emberének fogyasztói moráljából, a saját bőrömön is volt szerencsém megtapasztalni. Hiába szerettem volna én három napig marsalában fürödni, a Szicíliában meglátogatott borászok sokkal szívesebben mutogatták minden egyéb típusú száraz – vagy esetenként édes boraikat.
Zengtem én már ódákat arról, hogy az olaszok mennyire hagyományőrzők, úgyhogy most ez a megállapítás ezzel némileg szembemegy. Itt viszont a taljánok legszegényebb régiójáról beszélünk, megélniük pedig nekik is muszáj. (Vonhatnék itt párhuzamot a tokaji aszúval is. Vajon hány borivó indul el aszútúrára?!)
Segesta romjain
Későn indul az első nap, majd egy több órás segestai romnézegetéssel telik. Bár alapjáraton ritkán nyűgöznek le ezek a leletek, abban azért mégiscsak van valami megindító, amikor záróra után az ember ott marad a naplementében majdnem egyedül egy i. e. 450 körül a semmi közepén emelt hatalmas, egyébként befejezetlen templommal.
Ezt is, valamint a szomszédos púpon feltárt színházat is a görögök építették – a közelgő háború miatt nem került sor egyiknek sem a befejezésére –, egy olyan területen, amely a föníciaiaké volt. Így vált Segesta a két, Szicília kultúráját erőteljesen befolyásoló nemzet keveredésének örök mementójává. Miért fontos ez? Mert ez egész Szicília origója, innen indult maga a sziget, és innen indultak az emberek is, akik lakják.
Amikor az olaszokra gondolunk, sokszor sztereotípizálunk, amelyek egyrésze azért mégiscsak helytálló – például, hogy a nápolyi forgalomnál kaotikusabb valószínűleg a világon nincs –, más részük pedig csak részben igaz. A szicíliaiakhoz hajlamosak vagyunk olyan romantikus képeket társítani, mint hogy nem csinálnak semmi mást, csak a perzselő napsütésben eltöltött két szieszta között örökké csak egymással kiabálnak; este pedig paradicsomos spagettit esznek, mellé arancinit, desszertnek cannolót. A cannolót leszámítva ennél aligha tévedhetnénk nagyobbat.
Fazio: borászat kilátással
Segestából Erice felé fekszik a Fazio Borászat egy kétutcás faluban. Természetesen családi kézben van, mint errefelé azért még a legnagyobbak is (ahogy a Planeta Patríciája mondja, azért itt a „családot” nem magyar léptékkel kell elképzelni: a Planetánál konkréten 14 unokatestvér kezében van a birtok). Csinos feldolgozó, kellemesen csiklandozó pezsgő, amelyből a másodikat már a szőlőtőkék társaságában bontjuk, páratlan panorámával az Agedi-szigetekre.
Szicíliát mindig hajlamosak vagyunk egy szigetként emlegetni, miközben elég sok kisebb sziget tartozik még hozzá – például az Egadi-szigetek. 7 km-re fekszenek egyébként Szicília nyugati partjairól.
Ezek a szigetek azért is jelentősek, mert nagyjából mindegyiken – mármint nem csak az Egadin – folyik szőlőtermelés. Pantelleria például egy vulkanikus kis sziget, különleges termőhellyel, amely közelebb van Afrikához, mint Európához. Lipariról világhírű malvasiát zárnak palackba.
Egy felejthetetlen vacsora
A Fazio borok mészköves talajról származnak, amely kedves ásványosságot biztosít nekik – és mivel elérkezett a vacsoraidő, Lily, a jelenlegi tulajdonosnő a házába (!!) invitál, ahol természetesen a nonna vár ránk minden földi jóval. És ahol, az eddig a szicíliai konyháról kialakult benyomásaim végképp szertefoszlanak: a szépen felterített asztalnál előételnek polipsaláta, fritelle, rákkoktél érkezik, majd a főételnél a szem nem marad szárazon…
Álomszép és meseszerű homárleves landol a tányérokba. Sejtem, hogy ez azért a Fazio családnál sem mindennapos fogás, de azért biztosan nem először készítik. Addig azt sem tudtam, hogy létezik ilyen étel… Chardonnay pezsgőt, DOC Erice catarrattót, grillót, nero d’avolát, syrah-t kóstolunk; életem legfinomabb cannolo élményem mellé pedig a pohárba kerül a Zy elnevezésű passito (vagyis szárított szőlőből készített természetes édes bor).
Leszáll az éj
Szakadó esőben, későn érkezünk meg a szállásra, amely csodaszép és ahol mindenki valami egészen rendkívüli módon kedves. Mintha egy elvarázsolt kastélyban lennék királykisasszony. Mivel tudom, hogy reggel korán indulunk, teleengedem a fürdőkádat. Google értékelések alapján próbálom elképzelni, milyen lehet eltölteni itt egy hetet, hogy majd aztán a puha takaró alatt meg is álmodjam.
1 Comment